Államosítás? Jó.

2013.10. 09.

 

A múlt héten jelent meg egy hír több pályázatokról gyakran író hírportálon is, miszerint államosítani készül jelen kormányzat a pályázatírást. Természetesen egy kicsit ez így egyben túl erős, ennél a helyzet sokkal szofisztikáltabb, tekintsük át miért.

 

A pályázatírás államosítását más is boncolgatta már, nem is akárhogyan, elismerésem az írásért, megéri elolvasni, főleg annak, aki ismeri a szerzőt is. A cikkben leírtakkal sok esetben egyet lehet érteni és lehet vele azonosulni.

Sajnos akkut probléma a pályázatírás, mint szakma kérdése. Aki igazán komolyan csinálja - ahogyan jó magam is - az már nagyon rég óta tudja, hogy olyan, mint "pályázatírás" szakma nincs. Nem létezik, önmagában is nonszensz. Ahogyan a pályázatírás államosításáról szóló cikkben is ki kéri magának a szerző a megnevezést, úgy kérem én is ki magamnak a "pályázatíró" megnevezést.

Egy projekt életciklusa alapvetően 3-4 fázisból áll. Az első fázis a tervezés fázisa, ekkor döntjük el mit is akarunk a projektben, milyen forrásból akarjuk azt megvalósítani stb. A második fázis a tervek kidolgozásának fázisa, a tenderek és ajánlatok bekérésének fázisa és végül a pályázat elkészítésének, benyújtásának a fázisa. A harmadik fázis a megvalósításé, a korábban eltervezettek alapján megvalósítjuk azt, amit elterveztünk, kisebb-nagyobb eltérésekkel. A negyedik fázis a projekt zárás fázisa, amikor az eredményeket mérjük, illetve  pályázat esetén elszámolunk az elkészültek alapján. Mondanom sem kell a harmadik és negyedik fázis a projekt életében a legfontosabb és a legnehezebb.

Mindezeknek megfelelően a pályázatírás maga egy projekt életében egy nagyon pici rész, igazán nagy projektek esetében még kisebb  és jelentéktelenebb rész. Aki tehát igazán komolyan végzi a dolgát, az valóban projektekben gondolkodik és nem pályázatban. A pályázat csak egy formája a projekt megvalósításhoz szükséges forrás szerzésnek. Pech, hogy jelenleg a pályázat a leggyakoribb forrás egy projekt megvalósításához. A sok kókler "pályázatíró" ennek megfelelően csak arra a pici részre kíváncsi és azt akarja megcsinálni minél nagyobb haszon reményében, minél nagyobb díj ellenében.

Visszatérve az államosítás kérdésére. Az államosítás nem rossz ötlet. Most meg lehet kövezni, de ha végiggondoljuk, akkor így van, persze bizonyos esetekben és nem általános érvénnyel. A cikk szerint a tervek között az állami intézmények pályázatainak saját - tehát állami - hatáskörben történő elkészítéséről és menedzselésről van szó. Ezzel azt gondolom, józanésszel végig gondolva nincs semmi gond. Készítse el egy állami intézmény az állami feladatok ellátására irányuló, állami vagy önkormányzati intézmények által elnyerhető forrásokra szánt projektek pályázatait. Pont. Ehhez sok minden kell. Sok pénz, sok tapasztalat, sok szakember, sok idő, sok túlóra, sok hely, sok projekt, sok forrás és még sok minden más. Ha végig gondoljuk a jelenlegi államigazgatás helyzetét és a jelenlegi államigazgatás működését, az abban dolgozók bér színvonalát és munkakörülményeit már rá is döbbenünk, hogy nem fog működni. Egy állami projekteket menedzselő piaci projekt menedzsment vállalkozásnál minimum 10-20 ember dolgozik, mindenkinek meg van a maga szakterülete, amihez ért, ők jól képzett, tapasztalt, sokat látott szakértők. Ők tudnak megvalósítani és dokumentálni projekteket, a magyar viszonyokhoz képest aránylag magas bérért. Két lehetséges alternatívát vélek az "államosítás" módjára.

1. Az államosításnak köszönhetően ezen szakértők - vagy a szakértők egy része - dolgoznak majd az állami intézményben, mivel a piaci projekt menedzsment vállalkozásnak nem lesz munkája, nem lesz állami projekt amit menedzselhet.

2. Vagy a piaci projektmenedzsment vállalkozás alvállalkozója lesz az állami intézménynek, amely tulajdonképp egy vízfejként összefogja az állami projekteket, kioszt feladatokat saját hatáskörben és alvállalkozóknak.

Ez utóbbi a valószínűbb több okból.

1. Rövidebb idő alatt tető alá hozható.

2. Nem kell a piaci bérért dolgozó drága szakértőket megfizetni.

3. Nem sérülnek, érdekek mégis egy kézbe kerül, az amit egy kézben akarnak látni.

4. Több munkahelyet teremt.

5. Szűri a piacot, hiszen alvállalkozók csak a "legjobbak" lehetnek.

Ír a cikk arról is, hogy a vállalkozások számára is kötelező lesz ezen állami intézménynek pályázatírási szolgáltatást nyújtani. Ezen konkurenciától egy igazán jól dolgozó és keresett projektmenedzsmenttel foglalkozó vállalkozásnak, aki sok ügyféllel és széles referenciákkal rendelkezik, nem kell tartania. Magyarországon az állami szolgáltatásoktól az emberek nagy része tart és nem veszi igénybe azt. A projekt, pályázati finanszírozás és menedzsment egy olyan szakma, amely betekintést enged egy vállalkozás tevékenységébe, üzleti titkaiba. Ebben egy vállalkozás nem venné szívesen egy állami szerv jelenlétét. Nem gondolom, hogy sok cégvezető lenne, aki igényt tartani állami pályázatírási szolgáltatásra.

Azt gondolom, hogy egy ilyen lépés kizárólag az állami projektek esetében lehet járható és eredményes a for-profit világban lehetetlen megvalósítani. Így ezzel a lépéssel azon vállalkozások kerülnek veszélybe - már ha nem az alvállalkozói modell valósul meg - amelyek eddig csak állami projektekből éltek. Ez a szakma kisebb része. A vállalkozások igényeivel foglalkozó vállalkozások száma jóval nagyobb, nem gondolom, hogy azok működésére bármilyen hatással lenne.

Hangzatos hír és szalagcím, kevés realitással.

Jövőre minden kiderül!