Események

2014. 02. 09.

 

Zajlik az élet az Európai Unió fejlesztési pénzei körül, habár még egyetlen pályázati kiírás, vagy tender nem indult el a 2014-2020 költségvetési időszak terhére. Vegyük sorba mi történt az elmúlt 2-3 hétben, ami említést érdemel, talán a legfontosabb momentum a Széchenyi 2020 Program pályázatainak megindításának bejelentése.

 

Először is, ahogyan a Blogban már megírtam, megszűnt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és ezzel együtt február elejére a www.nfu.gov.hu cím is megszűnt és helyette a http://www.szechenyi2020.hu/ oldal üzemel, amelynek két aloldala működik.

Az egyik egy „propaganda oldal” a lakosságnak, amin sok hasznos információt lehet szerezni aktualitásokról, ÚSZT hírekről, úgy mint „Ennyi uniós pénzt kapunk a következő években” vagy „Rekordösszegű támogatást fizettek ki innovációra” vagy a visszatérő kedvenc téma „Pályázatírókon spórolhatnak”.

Míg a másik egy szakmai oldal a pályázóknak, amely a korábbi www.nfu.gov.hu szerepét vette át fontos tartalommal bír pályázati folyamatokról – már ha lennének – közleményekkel, hírekkel, statisztikákkal, lényegében ugyanaz, mint az NFÜ oldala volt, csak más címmel.

Másodszor – szép csendben, minden kommunikációs felhajtás nélkül – kiderült, hogy a következő időszak programját Széchenyi 2020 Programnak hívják majd, amely erősen hajaz megjelenésében az Új Széchenyi Programra, de mégis más, frissebb. A „Magyarország Megújul” szlogent felváltotta a „Befektetés a jövőbe”, amely mindenképpen előrelépést és más szemléletre enged következtetni.

Harmadrészt a Széchenyi 2020 pályáztatási rendszer egyes elemeiről – apró nyilatkozatokból – már lehet tudni néhány információt, amelyek pozitív iránynak tűnnek, amennyiben meg is valósulnak.

Ezek alapján egységes közigazgatási rendszerben működik a pályázati rendszer is, így nem szükségesek majd különböző dokumentumok benyújtása, amelyek más állami rendszerekből kinyerhetőek – megjegyzem, itt volt az ideje.

Európai Uniós minta alapján csak elektronikusan kell benyújtani a pályázatokat, nem lesz papíralapú pályázat, szintén dicséretes és várva várt „innováció”.

Az eddig ismert EMIR rendszer a FAIR nevet kapja, amelyre azután volt lehetőség, hogy az állam „FAIR” módon megvásárolta azt a pályáztatási rendszert kitaláló, fejlesztő, működtető vállalkozástól, ezzel is bizonyítva, hogy Magyarországon érdemes fejleszteni és új dolgokat létrehozni, innovációba fektetni.

Negyedrészt megindult a hadjárat a pályázatírók ellen, amelynek nem lehet érteni az okát és a motivációját. Ahogyan korábbi Blog bejegyzésemben már írtam, személy szerint egyetértek a pályázati adminisztráció bontásával és bizonyos esetekben a pályázatírói szerep saját hatáskörbe rendelésével, de ez a fajta kommunikáció nem feltétlenül megfelelő a szerepek leosztására. Nem látszanak a konkrét pályázatok, kiírások, de még tervek, koncepciók sem, nem látja senki a feladatot, de azt már tudjuk, hogy nem lesz szükség pályázatírókra. Egy picit úgy érzem, mintha fordítva gyújtottuk volna meg a gyertyát és majd nézzük, hogy miért nem ég. Egy normálisan működő rendszerben, majd a rendszer szereplői eldöntik mire és kire van szükség és mire, vagy kire nincs, ha lesznek pályázati kiírások és lesznek pályázati adatlapok, minden szereplő el tudja dönteni a feladatnak megfelelően igénybe kíván-e venni segítséget.

A kérdésnek több aspektusa is van, érdemes végig venni ezeket.

1. Az állami szervezetek számára nem lesz pályáztatás, amely a Széchenyi 2020 program egyik legfontosabb és legpozitívabb döntése. Nem volt semmi értelme egy olyan pályázati adminisztráció kialakításának és fenntartásának, amely az állami intézmények egyébként is előre meghatározott támogatási, fejlesztési pénzeiről „döntött” egymást taposva az intézmények. Gyakran a közreműködők és maga a rendszer voltak a legnagyobb hátráltatói a pénzek felhasználásának, személy szerint is több negatív példát tudok felhozni állami szervezetek, önkormányzatok pályázataira, amelyek nagy nehézségek árán értek célba, holott direktben voltak meghatározva a felhasználás céljai és kedvezményezettjei. Halkan megjegyzem, hogy az általam ismert esetekben az intézményekre volt bízva a pályázat elkészítése és benyújtása, egy-két egyébként is leterhelt minisztériumi, intézményi alkalmazottra, akire ráfogták, hogy ért hozzá. Majd mivel neki nem fért bele a 8 órás munkaidejébe az egyébként is meglévő feladatai mellé, azt követően kerestek egy „pályázatírót” aki majd megcsinálja a munkát. Itt jönnek a negatív példák, amelyekben az intézményi vezető ismerősének az ismerőse volt a hozzá nem értő „pályázatíró”, amit lehetett elrontott, temérdek pénzért. Miután így sem sikerült az egyébként specifikusan az intézménynek szóló pályázat elnyerése - sőt az esetek egy részében még intézményen belül megbízott embert is felharagították, mivel neki kellett a legtöbbet dolgoznia még így is – jöhetett egy hozzáértő szakértő, aki megcsinálta a pályázatot és a hozzákapcsolódó dokumentációt normálisan, az eredeti ár töredékért, már amennyiben kifizették egyáltalán…

Ebben a kérdésben fontos tényező, hogy pályázat nélkül, hogyan osztják el ezeket a forrásokat, úgy hogy az Unió feltételeinek és elveinek megfeleljen. Másrészt ki lesz az a szervezet, aki felvállalja a pénzek elosztásának adminisztrációját, maga a kedvezményezett szervezet, vagy az aktuálisan releváns Minisztérium, mint Irányító Hatóság? Minden esetben szükséges plusz erőforrás bevonása, a jelenlegi apparátus nem alkalmas a feladatra.

2. A Széchenyi Programiroda ingyenes állami szolgáltatást nyújt pályázati tanácsadás címszóval, amelyet igénybe vehet minden érintett.

Aki már találkozott a Széchenyi Programiroda szolgáltatásaival és ért a pályázatokhoz, az most legyint egyet és nevet. Nagyon sokat kell fejlődnie a szolgáltatásnak és a tudásnak, ha nagymértékben szerepet kívánnak valóban vállalni a pályázati tanácsadásban és a pályázatok elkészítésében. A jelenlegi tudással és állománnyal a siker kétséges, vagy nagyon hosszú idő után jelentkezik. Nem világos az sem, hogy a Széchenyi Programiroda szolgáltatásai az állami szervezetekre vonatkozik, vagy minden pályázóra beleértve a vállalkozásokat, civil szervezeteket, egyházakat is. Amennyiben mindenkire, akkor még rosszabb a helyzet, mondhatni „Mission Impossible”.

3. A vállalkozások a Széchenyi 2020 program fő kedvezményezettjei, amely a korábbi blog bejegyzésekben is leírtak alapján is minimum kb. 2600 milliárd Ft támogatást kell lehívjanak 2020-ig (vagy 2018-ig?). Ez azt jelentené, hogy évente kb. 400-600 milliárd Ft támogatás kiírására és kifizetésére van szükség.

Ezt a cél elérést segítheti, hogy a tervek alapján kisebb (?) összegű támogatásokat a vállalkozások automatikusan (?) megkapják. Ez nem új eddig is léteztek normatív módon működő pályázatok (GOP211A, GOP221, GOP223, TÁMOP 441, TÁMOP 442 konstrukciók) mégis komoly pályázati adminisztrációt jelentettek a kedvezményezetteknek és nem is volt annyira normatív, mivel több volt az elutasítás, mint a pozitív eredmény…

A nyilatkozatok alapján a vállalkozások eldönthetik, hogy igénybe veszik a Széchenyi Programiroda ingyenes állami szolgáltatását, vagy nem.

A kérdés érdekes.

A hazai KKV szektort ismerve, sajnos az esetek 90%-ában az ár a meghatározó tényező a döntések meghozatalában, úgy ahogyan a tej vásárlásban is az üzletben. Nem érdekes a bel tartalom, azt vesszük, ami olcsóbb. Így a Széchenyi Programiroda ingyenes állami szolgáltatásának lehet szerepe a vállalkozásoknál, márha az egyszerű és egyenes utat vesszük alapul…

Az esetek nagy részében az út azonban nem egyenes és egyszerű, főleg Magyarországon, a magyar KKV szektorban. Így ha ezt veszem alapul, hiába ingyenes az állami szolgáltatás, az a szolgáltatás nem versenyképes a diszkrét magán szolgáltatásokkal. A pályázati tanácsadás és a pályázati szakértők munkája a könyvelők munkájához hasonlítható. Mindenki tud elviekben könyvelni, de senki nem csinálja, mindenki könyvelőt bíz meg vele, mert a könyvelő ért hozzá.

Így személy szerint nem tartok a Széchenyi Programiroda ingyenes állami szolgáltatásától több okból:

-          Egy magyar KKV-nak nincs annyi szabad kapacitása, hogy Ő maga foglalkozzon pályázatírással, márpedig egy hozzá nem értő állami céggel nem lesz előrébb.

-          Félnek az állami szolgáltatásoktól, nincs rá szükségük. (Nem a NAV-ot kérik meg a könyvelésre, adóbevallásra sem.)

-          Széchenyi Programiroda valószínűleg el lesz látva állami munkákkal, így a KKV-k segítése kevésbé lesz előtérben.

A rendszer átalakítása és a Széchenyi Programiroda megjelenése egy dologra talán jó lesz, a piac tisztulására a nem versenyképes piaci elemek eltávolítására, a még mindig működő pályázatfigyelésre és pályázatírásra vonatkozó előrefizetős, csomagos megoldások eltűnésére, a nem szakértelemmel működő „igazi pályázatírók” eltűnésére.

Ami biztos, hogy január elsejével indult az új Széchenyi 2020 pályázati ciklus, az új forrásrendszer még nem véglegesedett, így új pályázatokat sem írtak még ki, azok legkorábban 2014 év közepén június-július fordulóján jelenhetnek meg.